Oldalak

2012. június 10., vasárnap

esernyő

Copyright and respect to ALL..

Apropója: ha már szimbolizmus, akkor csináljuk komolyan..mert a szimbola egy igen finom hangszer.. és a szimbolizmus igen finom muzsika..


– Itt jó lesz, kedves Tintoretto úr... közel vagyunk az ablakhoz. Mi a tisztelt keresztneve?
– Kázmér.
– Szép név. Tintoretto Kázmér. És miféle mestersége is van?
– Szimbolista vagyok.
– Igazán? Zenél is? Én sajnos nem játszom semmiféle hangszeren.
– Sajnálhatja. A szimbolizmus igen finom muzsika...
(Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó)



Ha a bejegyzésem végén legyintesz egyet és csak annyit mondasz - JÉZUS-MÁRIA, már megérte megirnom.. ha még ennyit se, akkor.. nem tudok mit mondani..



Rihanna egy sólyom (ott ül középen, az egyik idő-vonalon)


Klimt: Tree of Life

(ezen a képen rajta van minden,amit tudni lehet és érdemes)
Jay-z megjelenik és elmondja a tutit: ŐT nem fogja érdekelni mi történik, mert az Ő társaságát (West-side-hand-tartás) nem érdekli mi fog történni velünk (mert elhúznak és felülről fogják végignézni az egészet)

És a G5-ök úgy is jobbak-öt ujj kimutatva
(G4-vér-szar-sár-kin-Bibliában Pokol, G5-Menny,Valhalla)
Kocka 3D, gömb 5D.
A Kis Nap-sugár lánnyal együtt (most-mutatják meg a lehetőségeidet..) - Rihanna Te hol állsz?
És She megmutatja a másik utat..  
Az én szivem a tiéd-mi sosem leszünk külön oldalon.. mert a sötétben bébi nem látsz csillogó kocsikat (és tényleg..) - EZÉRT OTT ÉNRÁM VAN SZÜKSÉGED (szólitsd: SzűzMária, KisHableány, Isten-Anya, Magyarok Asszonya, hol-hogy hivják)
És aztán megmutatja magát a G5 Fehér Ruhás ruhás hölgye, aki a viznél van:

(ezen a képen rajta van minden,amit tudni lehet és érdemes)-másodszor..
És igen, Ő fog megvédeni ( a lelkedet) - ha kéred..
Amit senki nem vesz figyelembe, az az, hogy itt nem Rihanna a lényeg, hanem amit megjelenit – a, lélek képekben lát..
Érdekes kép még a klippben a hároszögben feltűnő aranyos-kigyó..


idézetek:

-It seems that 88% of all love songs ever written is for the same girl and 12% is for all sort of strange hybrid species like me q.t.q.

-And after I fell eleven floors I had to learn how to count the numbers all over again: "One, Lion, three, four, Tiger, Leopard, seven, Dragon" q.t.q. ( a lélek tudatossági szintjei..és még azon is túl..a 9-es már odaát van)


Miért vagyunk itt?



Ki találta ki ezt a játszóteret?



Megjelenik a szem a háromszögben és halljátok az igazságot.. (30.sec)
Ez itt a pokol Uraim.. higgyétek el.. vagyis.. itt várhatunk, mig a szart is kiverik belőlünk, vagy küzdhetünk, hogy kijussunk a Fényre és ott is maradjunk.. 



Hogy mikorra várható ez a harc? ott van a Dali festményen (a 4-es és az árnyéka-az egymásnak feszülő kardok).. én kb.4.-ére várom. Melyik hónapban? Novemberig még sok csomagot kell leadni (terhet.. a lelkünkről..)




A szöveget figyeld..:


Dante: Isteni szánjáték - Paradicsom - 33.ik ének:

Az istenlátás

"Óh, szűz Anyánk, leánya ten Fiadnak,
    teremtményeknél nagyobb és szerényebb,
    ős célja az örök határozatnak:
természetünket a te tiszta lényed
    megnemesíté, úgy, hogy a Teremtő
    teremtménnyé lett benned, s szent erényed
méhedben felgyújtá a tisztelendő
    szerelmet, melynek örök melegébül
    a Béke e Virága volt kelendő.
Te déli láng a Szeretet egébül
    vagy itt nekünk; és lenn az embereknek
    élő forrás, melytől reményük épül.
Urnő, minden kegyek tőled erednek!
    Aki nélküled vágyik szent malasztra,
    szárny nélkül vágyik szállni az eretnek.
S nemcsak könyörgő lel nálad vigaszra:
    jóságod gyakran azt a szenvedőnek
    kérés előtt megadja, nem halasztva.
Jóság és nagyság benned egybenőnek,
    és irgalmasság, s ami csak erénye
    lehet teremtett lénynek, földi nőnek.
Im ez, ki - bárha gyarló, gyenge lénye -
    a mindenségnek mélyétől idáig
    látta a szelleméltet, s szemefénye
most még magasabb, új látványra vágyik,
    kér új erőért, fölhatolni, téged
    kegyelemből az utolsó csodáig.
S én, mert soha még vágyam így nem égett
    magamért sem, küldöm imámat érte,
    kérvén, ne vesd meg e szegény igéket,
a mely halandó voltából őt kisérte,
    oszlasd a felhőt szent imáddal szerte,
    hogy lássa a legfőbb Jót, mint remélte!
S még arra kérlek, nagy Királynő, mert te
    mindent tehetsz: hogy íly látás után is
    maradjon épen magas vágyu lelke.
Győzzön hatalmad emberi voltán is!
    Lásd, Beatrice érte mennyi szenttel
    könyörög - és velük az én imám is!"
Az égi szempár, melyet áldva kedvel
    az Úr, mutatta, hogy a Szűzanya
    az ájtatós imát hallgatja kedvvel.
Onnan az Örök Fényre villana
    e drága Szempár, hova nincs teremtmény,
    ki tiszta szemmel bépillantana.
S én, vágyam ős célját közelre sejtvén,
    illőn, amint a szemem föltekintett,
    égő kinját egyszerre elfelejtém.
Bernát mosolygott és kezével intett,
    hogy nézzek fölfelé; de szomju lelkem
    magától is már intése szerint tett.
Mert szememben mind tisztább fénnyel telten
    a magában-egy Igaz sugarába
    mind jobban-jobban behatolni mertem.
Innen kezdve látásomat hiába
    vágyom leírni: gyenge lesz az ember
    szava rá, és emlékezete kába.
Mint akit elfog álomteli szender,
    s ébredve megmarad a benyomása,
    de másra emlékezni nem bir, nem mer:
ugy tűnt el az én lelkem látomása;
    valami édes megmaradt belőle
    máig; s ki merne emlékezni másra?
Hó olvad így, ha nap süt a tetőre;
    s a Szibillának jósoló falombok
    így szálltak szét a legkisebb szellőre.
Óh, égi Fény, te kit a földi gondok
    s földi fogalmak soha föl nem érnek,
    tedd dicsővé a dalt, melyet ma mondok.
Csillanj fel újra szellemem szemének,
    hogy látásomból egy szikrácska majdan
    jusson azoknak is, kik még nem élnek.
Ha most malasztod könyörűlve rajtam
    emléked e versekben visszazendül,
    győzelmed híre terjedend a dalban. -
Akkor az éles, élő fényözöntől
    ha elfordúlok, zavarva legottan
    lelkem örökre zavart lenne szentül.
És én emlékszem, amint egyre jobban
    tekintetem a végtelen Erővel
    összekapcsolni bírva bátorodtam.
Óh, dús Malaszt, az örök fény-kutfővel
    szétolvadó látásban elvegyülni
    megáldtál engem kegyelemmel, bővel.
S láttam mélyében három-egybe gyülni,
    szeretettel kapcsolva egy tömeggé,
    mi ittlenn szerte szokott elegyülni;

substantiát és accidenset eggyé

    és habitust, egy-fénynek, egy-valónak
    lehelve, mondom, elemmé s eleggyé.
Egyetemes formáját e csomónak
    hiszem, hogy láttam; hiszem, mert ha mondom
    tágabbra tártan örülök a szónak.
Egy perc mélyebben elaltatta gondom',
    És Argo árnya, Neptun döbbenése
    huszonöt századát legyőzte pontom.
Lelkem ekként egészen belevésve
    merően és figyelve, mozdulatlan,
    a bámulásból izzott tüzelésbe.
Olyanná lesz a lélek ama Napban
    merűlve el, hogy, bármi másba nézzen,
    lehetetlen, hogy megnyugodjon abban.
Mert minden jó, mely vágyak tárgya lészen,
    benne gyül; s ami rajta kívül elvét
    minden célt, benne célba jut egészen.
Dalom ezentul kurtán fogja tervét,
    mert csak annyit emlékszem, mint a gyermek,
    ki még az emlőn nedvesíti nyelvét.
Nem hogy tán egynél több kép rajza termett
    benne, mert mindig egy marad az élő
    fény, melyet szemem oly égőn figyelt meg:
hanem mert tőle mind érttebbre érő
    látásom ott látását úgy cserélte,
    mintha kép képet lenne megcserélő:
a fénysürű mögé, a tiszta mélybe
    három kör áradt, élesen kiválván,
    háromszin és egy átmérőjü térbe.
És egy a mást, mint szivárványt szivárvány,
    tükrözte föl, s e kettő lehelése
    a harmadik, belőlük egyre szállván,
Mily kurta a szó íly elképzelésre!
    S e rekedt dal, ahhoz mi tárva volt ott,
    olyan hogy kevés becsülni "kevésre".
Óh, örök Fény, magadban ülve boldog!
    Magadat érted csak, s magadtól értve
    magadat értőn szereted s mosolygod.
S ama körforgás, amely így megértve
    olyannak látszott, mint a visszavert fény,
    amint sokáig néztem bele kérdve,
magában, s színét színeibe rejtvén
    a mi képünkben festődött keretté,
    hogy csak azt néztem; minden mást felejtvén.
Miként a mérnök, ki a kört szeretné
    megmérni, töpreng, hogy titkába lásson,
    de mérő elvét hasztalan keresné:
ollyá tett engem ez uj látomásom
    töprengve tudni, hogyan egyesűle
    kör a képpel, s hogy árad át egymáson,
de szárnyam ahhoz hasztalan feszűle -
    mig villám fénye tárta szememet fel
    és égő vágy ekként teljesűle.
Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
    de folyton-gyors kerékként forgatott
    vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése