Kulcs-fogalmak

Előszó a Kulcs-fogalmakhoz: a következő írás nem saját kútfőből van - egy honlap irányelveinek fordítása-kommentárokkal fellazítva. Kérlek benneteket, nézzétek el nekem, ha néha kissé „magyartalan” vagy „darabos”- ebben az életemben soha nem tanultam angolul, csak ami az út közben rám ragadt. Két napig fordítottam. Nem rövid és nem könnyű olvasmány. Közben voltam hatalmas magasságokban és nagyon mélyen is. Nem lehet egyszerre megérteni az egészet, aki azt mondja - annak gratulálok. Többször, oda-vissza, keresztül és át. Nekem sokat segített, fogadjátok szeretettel.
(Az eredeti oldal: http://montalk.net/about/91/key-concepts )

Gubera..

Sok minden.. tessék.. lássék..:

beszélgetések innen-onnan

Kapcsolódó gondo(k)latok. Tehát tényleg közeledünk!

"Tudjátok, hogy nem szoktam az dögök őrét a plafonra festeni, még ha úgy is tűnne néha napján. Ma sem akartam, de favágás közben kaptam üzenetet, amelyet kérésre közlök, bár feltettem a kérdést, hogy miért is kell ezt mindenkinek elmondani, hisz annak a pár személynek, aki "számít", szólhatok, a többi meg majd meg tudja időben máshonnan, ha bekövetkezik, ha meg elmarad, nem néz így - szokás szerint-, hülyének. No nem mintha zavarna, de igazság az, hogy Vera csak tegnap már kétszer nyomatékosan, hogy hagyjam már ezt az egész "megmentem a magyarokat, meg a világot hülyeséget" abba, mert egyszerűen nincsen kit. Igaza van, hajlok a szavára, más idők jönnek, másképpen kell megközelíteni a helyzetet, mert mielőtt jön a tisztító tűz, jöhet a tisztító hideg...

esernyő

Copyright and respect to ALL..

Apropója: ha már szimbolizmus, akkor csináljuk komolyan..mert a szimbola egy igen finom hangszer.. és a szimbolizmus igen finom muzsika..

– Itt jó lesz, kedves Tintoretto úr... közel vagyunk az ablakhoz. Mi a tisztelt keresztneve? – Kázmér. – Szép név. Tintoretto Kázmér. És miféle mestersége is van? – Szimbolista vagyok. – Igazán? Zenél is? Én sajnos nem játszom semmiféle hangszeren. – Sajnálhatja. A szimbolizmus igen finom muzsika... (Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó)

Ha a bejegyzésem végén legyintesz egyet és csak annyit mondasz - JÉZUS-MÁRIA, már megérte megirnom.. ha még ennyit se, akkor.. nem tudok mit mondani..

gondolat-szilánkok..

William Blake: ISTENI KÉPMÁS

Kegyetlenség: emberi szív,
Féltékenység: emberi kép,
Terror: istenember-alak,
Titok: emberi öltözék.

Ember-öltözék: vert acél,
Ember-alak: kohó, s lobog,
Ember-kép: zárt kemenceszáj,
Emberi szív: éhes torok.

valami véget ér(t)

ha Valaki (pl. KisGombaFelhő vagy Mileena.. vagy gyalog.. :D ) olvassa ezt.. majd még javitom..

Dalok..

Új szórakozást találtam magamnak-dalok szövegeit értelmezem : szóról-szóra,egy 5éves gyerek logikájával és éleslátásával (na jó,azt még gyakorolni kell-de a hozzáállás már megvan)

Ki minek gondol, az vagyok annak

Ma megbizonyosodtam róla, hogy nem olyannak látjuk az embereket-amilyenek-hanem amilyennek gondoljuk.. A baj az volt, hogy én voltam a szenvedő alanya.. magyarra forditva a szót: nem az a baj,hogy Kedvesem Szörnyetegnek lát, hanem hogy már nem akar a Szépségem lenni..

Benn a szívedben mélyen tudod jól, máshogy kéne, máshogy lesz holnaptól..

Elöljáróban csak annyit,hogy kivánom, minél előbb érezd azt a "hazaértem" érzést újra.. velem vagy mással..

Sziasztok !

Bemutatkozásképpen annyit rólam, hogy 34éves múltam, válófélben Kedvesemtől,akivel 4 gyermekünk van (2biológiailag saját+2jött hozzánk,hogy miért,azt csak sejtem),sűrűn egyedül-de nem magányosan.
Gyermekkoromtól fogva úgy éreztem,hogy nem vagyok normális: valahogy mindig kilógtam a sorból (visszahúzódó voltam, gondolkodásmód, értékrend, álmok..).

tőlem-nekem.. mindEGY..

zenehallgatás és filmnézés.. lélektől-lélekig.. tőlem-nekem.. mindEGY..

Nooormális?

Ma el kellett gondolkodnom azon,mi választja el a normális-ságot a zsenialitástól (vagy az őrülettől?) ,a valóságot az Álomtól.. Mi a valóság? És mi az amit annak hiszünk? És tényleg annyi valóság létezik, ahány Megfigyelő?

Dali : Álom

Közelmúlt és ma

Mikor utoljára aludtam Kedvesemnél-vasárnap hajnalban-,már.. csak aludtam. De reggel arra ébredtem, hogy egy dallam és egy szöveg jár a fejemben. "..gyűlölöm a hajnali napsugarat.." 

Dehogy gyűlölöm.. de ezt én sem tudom másképp mondani..

Elmegyek..elmegyek..messze megyek..

Egy utazásra indulok. Nem hivok senkit,nem azért irok-hanem hogy lássam,merre tévelyegtem..

Magányosan,de nem egyedül. Valaki súg. Szeretném,ha fogná a kezem-talán fogja is már,csak még nem érzem. Igy még egy kissé botorkálásra hasonlit,de az irányt már sejtem.